Imre Sándor (Nagyvárad, 1891. dec. 26. 1944 körül) dramaturg, műfordító, író, színháztörténész. Budapesten érettségizett, ugyanott készült jogi pályára, de már egyetemi évei alatt esztétikai tanulmányokat is folytatott, a színházművészet elmélete és gyakorlata foglalkoztatta. 1923-tól a kolozsvári Magyar Színház dramaturg-rendezője. A romániai magyar drámairodalom fejlődésében jelentős 1923-as és 1924-es Janovics-féle pályázatok lebonyolításában vett részt, az elüzletiesedett színházzal szemben az erdélyi magyar színház sajátos hivatásáért, a modern színházi formanyelv érvényesítéséért küzdött.
Novellákat, verseket, esztétikai cikkeket írt, a *Keleti Újság színikritikusa volt (192223). Kötete jelent meg Dr. *Janovics Jenő és a színház c. alatt (Kv. 1922), majd összeállította a Dr. *Janovics Jenő harmincéves színészi és huszonkét éves igazgatói jubileuma c. emlékalbumot, benne Janovicsról írt színháztörténeti tanulmányával (Nv. 1924). A nagyváradi Szigligeti Színház számára színdarabbá dolgozta át *Tabéry Géza Szarvasbika c. regényét, színpadra alkalmazta Schnitzler Arthur Reigen (bemutatás 1921-ben Körtánc címmel), lefordította Strindberg Kísértetek szonátája és Wedekind Pandóra szelencéje c. művét. A szatmári *Revü hetilap (193233) munkatársa. Ismeretlen helyen halt meg mint munkaszolgálatos a II. világháborúban.
Önálló munkái: Mint az új bor (színjáték, bemutatta a Fővárosi Operett Színház, Bp. 1927); Színház (esztétikai tanulmányok és szabadegyetemi előadások gyűjteménye, Nv. 1939).