Józan Miklós (Tordatúr. 1869. dec. 6. 1946. jan. 7. Kolozsvár) költő, szónok, műfordító. Középiskoláit a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte (1887), tanulmányait az intézet keretei közt működő teológián folytatta; közben a kolozsvári egyetem rendkívüli hallgatójaként bölcseleti, pedagógiai és irodalomtörténeti képzésben részesült. Tanulmányait az angliai New College-ban fejezte be (1895). Lelkész Torockón, majd Budapesten, ahol megalapítja és szerkeszti az Unitárius Értesítőt. 1941-től haláláig kolozsvári unitárius püspök.
Gondolkodására Rabindranath Tagore és Lev Tolsztoj művei voltak hatással. Fiatalkori versei a népnemzeti líra epigon vonulatába tartoznak, később alkalmi verseket, ünnepi ódákat írt; több versét meg is zenésítette. A II. századtól a XX. századig élt híres szerzők költeményeit, példázatait fordította angolból magyarra, néhány magyar verset angolul tolmácsolt. A *Keresztény Magvető munkatársa, a kolozsvári Unitárius Füzetek néhány számát ő fordítja angolból.
Munkái: A fejedelem és papja (előadások János Zsigmondról és Dávid Ferencről, ódák. Bp. 1940); Szemtől szembe (beszédek, Kv. 1943); Aratás (versek, előadások, műfordítások, Kv. 1943).