Kelemen László (Marosvásárhely, 1907. szept. 27. 1979. júl. 18. Marosvásárhely) orvostudományi szakíró. Szülővárosában a Református Kollégiumban érettségizett (1925), orvosi oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte (1932), doktori disszertációját az 1831-es pestisjárványról írta. Gyakornok a budapesti III-as (193236), ösztöndíjas orvos a párizsi VI-os (193637), tanársegéd a *Haynal Imre vezette kolozsvári belgyógyászati klinikán (194044). Főorvos a kolozsvári Református Diakonissza Kórházban, majd 1945-től előadótanár a Bolyai Tudományegyetem orvosi karán Marosvásárhelyen a fertőző betegségek és járványtan tanszékén, 1948-tól tanszékvezető professzor. Az orvostudományok docens doktora (1969), az RSZK érdemes egyetemi tanára (1971); nyugalomba vonult 1974-ben.
Szerkesztőbizottsági tagja az EME Orvosi Értesítőjének (193840, ill. 194445), majd a marosvásárhelyi Orvosi SzemleRevista Medicală c. folyóiratnak (196674). Szakközleményei e lapokon kívül az Ardealul Medical, Medicina Internă, Viaţa Medicală, Morfologie-Epidemiologie, a budapesti Orvosi Hetilap, Magyar Belorvosi Archívum, Acta Medica Hungarica, továbbá a Wiener Zeitschrift für Innere Medizin s más német szaklapok hasábjain jelentek meg. Dolgozataiban főleg a keringési rendszer patológiájával, a szénhidrát anyagcsere-viselkedésével fertőző betegségekben, a szervezet festékkötő képességének vizsgálatával, a fertőző betegségek kórszármazásával és gyógyításával (antibiotikumok) foglalkozott.
Munkája: A fertőző betegségek kór- és gyógytana (egyetemi jegyzet bővített kiadásokban, Mv. 195158).