Kis Béla (Nagyenyed, 1924. febr. 15.) természettudományi író. ~ Emese nyelvész férje. Szülővárosában, a Bethlen Kollégiumban végzett (1943), a Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát (1950), a biológiai tudományok doktora (1967). Pályáját mint tanársegéd az egyetemen kezdte, itt, majd az egyesített Babeş-Bolyai Egyetemen adjunktus nyugalomba lépéséig (1984).
Első írását a Comunicările Academiei RPR közölte (1957). Közel száz, különböző rovarcsoportokkal kapcsolatos rendszertani, faunisztikai és állatföldrajzi dolgozatával (1958-88) a Babeş-Bolyai Egyetem, a bukaresti Grigore Antipa Természettörténeti Múzeum, a nagyszebeni Brukenthal Múzeum, a nagyváradi és marosvásárhelyi múzeum, valamint a Duna-delta, Vaskapu, Olténia állatvilágát tanulmányozó intézmények és kiadványok munkatársa; értekezései jelentek meg a Rovartani Közlemények (Bp.), a drezdai Állattani Múzeum Reichenbachia c. kiadványa hasábjain, továbbá müncheni, svájci, lengyel és szovjet szakfolyóiratokban. A Fauna RSR köteteiben Neuroptera (Carol Nagler és Constantin Mândru társszerzők, 1970), Plecoptera (1974) és Heteroptera (1984) c. tanulmányaival szerepel.
Egyetemi jegyzetei: Állattani gyakorlatok. Gerinctelenek. I. 1. kötet (1981), 2. kötet (1983); Gerinctelenek II. (románul 1986); Állattan I. Gerinctelenek. 1. kötet (társszerző Matie Zachiu, 1983).