Komjáti Károly (Budapest, 1896. márc. 8. 1953. júl. 3. Budapest) zeneszerző. Tanulmányait a budapesti zeneakadémián végezte a zongora- és zeneszerzési tanszakon (1911-15). Tanár Budapesten, korrepetitor Berlinben, Brémában (1920), majd ismét Budapesten, ahol később az Apollo-kabaré igazgatója. 1927-től Nagyváradon, Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron színházi karnagy (1930-ig). Az új magyar zene híveként Bartók Béla mellett foglalt állást a marosvásárhelyi Székely Naplóban (1932).
Szerzeményei: dalok, vonósnégyesek, egy zongoratrió és a Samum c. szimfonikus költemény; megzenésítette Ady, Babits, Kosztolányi, valamint több erdélyi költő verseit. Fő műfaja az operett. Tizenegy operettjéből jelentősebb a Kóristalány (1918), Pillangó főhadnagy (1918), Három a tánc (1923), Harapós férj (1931, átdolgozva Ipafai lakodalom, 1949), Éjféli tangó (1932, német színpadokon is), Antoinette (1937).
(B. A.)