Kónya Ádám (Brassó, 1935. febr. 10.) művészettörténész, helytörténész. Középiskolát Sepsiszentgyörgyön végzett (1952), a Bolyai Tudományegyetemen földtan-földrajz szakos diplomát szerzett (1956). Tanár Sepsiszentgyörgyön (1958-60), Kökösön (1960-62), a sepsiszentgyörgyi pionírház vezetője (1962-72), ugyanitt a Népi Művészeti Iskola igazgatója (1972-76), majd a gépipari (jelenleg Puskás Tivadar) szakközépiskola tanára. 1990 februárja óta a *Székely Nemzeti Múzeum igazgatója.
A Megyei Tükör településlexikonának és műemlékrovatának szerkesztője (1968-70), ahol illusztrált helytörténeti anyagot közöl. Cikksorozataiban sor kerül a Kovászna megyei festett bútorokra, népi írástudók vallomásaira, barokk emlékekre, históriás énekekre, népi építőmesterekre, régi természettudósokra, öreg házakra és hímzésekre-varrottasokra (1971-72), később a lap *Fórum c. mellékletében kiemelkedők Virághímes bútoraink családfája (1978), Berde Áron és a korszerű mezőgazdálkodás (1980), Kovászna megye jeles épületei (1984) c. tanulmányai. Néprajzi-helytörténeti anyaggal a Falvak Dolgozó Népe, *Művelődés, *A Hét hasábjain is jelentkezett; a *Tanügyi Újság földrajz-módszertani írásait közölte.
Az Alutában megjelent szaktanulmányaiból különlenyomatban is forgalomba került A zaláni reneszánsz boltozat és falfestmény (1969), Kós Károly-épületek Sepsiszentgyörgyön (1973), Népi udvarházak Bikfalván (1974), Orbán Balázs és a természeti földrajz (1977), Uzon építészeti emlékei (1977).
Kovács Sándorral közös kötetei: Bálványosfürdő és környéke (Sepsiszentgyörgy 1970), A Rétyi Nyír és környéke (uo. 1970).
(B. Z.)
Szakolczay Lajos: A népismeret, a *művelődés temploma. Új Magyarország, Bp. 1992. júl. 27.