Kovács Ildikó (Sepsiszentgyörgy, 1927. dec. 5.) *bábszínházi rendező, szakíró. Középiskolát szülővárosában végzett (1941). 1949-ben szegődött a kolozsvári *Bábszínházhoz, majd a nagyváradi *Bábszínháznál rendező (1955-58). Visszatérve, kolozsvári munkahelyén működött nyugalomba vonulásáig (1984).
A romániai magyar bábművészet iskolateremtő személyisége. Stilizált népművészeti motívumokból, alapvető idomaira bontott térből alakítja ki valóságsűrítő, fantáziagazdag látványtechnikáját, asszociációs, értelmi részvételre ösztönözve nézőit. Keverve az élő és bábjátékot, előadásainak eleme a játékosság: a homo ludens ősi ösztöneihez szól, s ily módon gyermek és felnőtt nézőit egyaránt látomása részesévé teszi. Számos jelentős író köztük Csokonai, Tamási Áron, *Bajor Andor bábművét vitte színre. Feledésnek indult klasszikus magyar művészetet tudatosított a közgondolkozásban. Úttörője és serkentője nálunk a pantomim mozgalomnak, létrehozta a kolozsvári "Mim 7" csoportot. Az Utunk, Korunk, *Művelődés hasábjain megjelent számos tanulmányában, cikkében járult hozzá a korszerű bábművészet elméleti kérdéseinek tisztázásához, a bábjátszás modern szemléletének uralkodóvá tételéhez. Egy szaktanulmányát a svájci Puppenspiel is közölte.
Hazai és külföldi bábfesztiválokon díjazták, Móricz Zsigmond állatmeséiből rendezett bábelőadásáról színes tévéfilm készült Szarajevóban. Már mint nyugdíjas, Hófehérke meséjével, majd a Pinocchio-bemutatással szerepelt a nagyszebeni *Bábszínház pódiumán, s a nagyszebeni alkotótáborok csoportjai számára pantomim-forgatókönyveket szerzett (1984-88).
Kötetei: A *bábszínházi rendezés (Bp. 1974); Báboskönyv (válogatás rendezői tanácsokkal és utószóval, *Sipos László illusztrációival, 1974).
(K. J.)
Szávai Géza: Irodalom és bábszínpad. *A Hét 1975/25.
Kovács Ildikó (Sepsiszentgyörgy, 1927. dec. 5. – 2008. január 23., Kolozsvár) – bábszínházi rendező, szakíró. Középiskolát szülővárosában végzett (1941). 1949-ben szegődött a kolozsvári Bábszínházhoz, majd a nagyváradi Bábszínháznál rendező (1955–58). Visszatérve, kolozsvári munkahelyén működött nyugalomba vonulásáig (1984).
A romániai magyar bábművészet iskolateremtő személyisége. Stilizált népművészeti motívumokból, alapvető idomaira bontott térből alakítja ki valóságsűrítő, fantáziagazdag látványtechnikáját, asszociációs, értelmi részvételre ösztönözve nézőit. Keverve az élő és bábjátékot, előadásainak eleme a játékosság: a homo ludens ősi ösztöneihez szól, s ily módon gyermek és felnőtt nézőit egyaránt látomása részesévé teszi. Számos jelentős író köztük Csokonai, Tamási Áron, Bajor Andor bábművét vitte színre. Feledésnek indult klasszikus magyar művészetet tudatosított a közgondolkozásban. Úttörője és serkentője nálunk a pantomim mozgalomnak, létrehozta a kolozsvári Mim 7 csoportot. Az Utunk, Korunk, Művelődés hasábjain megjelent számos tanulmányában, cikkében járult hozzá a korszerű bábművészet elméleti kérdéseinek tisztázásához, a bábjátszás modern szemléletének uralkodóvá tételéhez. Egy szaktanulmányát a svájci Puppenspiel is közölte.
Hazai és külföldi bábfesztiválokon díjazták, Móricz Zsigmond állatmeséiből rendezett bábelőadásáról színes tévéfilm készült Szarajevóban. Már mint nyugdíjas, Hófehérke meséjével, majd a Pinocchio-bemutatással szerepelt a nagyszebeni bábszínház pódiumán, s a nagyszebeni alkotótáborok csoportjai számára pantomim-forgatókönyveket szerzett (1984–88).
Önálló kötetei
A bábszínházi rendezés (Bp. 1974); Báboskönyv (válogatás rendezői tanácsokkal és utószóval, Sipos László illusztrációival, 1974); A bábszínpadi rendezés (Bp. 1982.)
(K. J.)
Gyűjteményes kötetekben
Paprika Jancsi (vál., bev. Hunyadi András. rend. tanácsok K. I.-tól és Antal Páltól. Mvh. 1967)
Irodalom
Szávai Géza: Irodalom és bábszínpad. A Hét 1975/25. Kovács Ildikó bábrendező (szerk. Szebeni Zsuzsa. Kv. 2008)