Kovács István (Kolozsvár, 1919. márc. 21.) műszaki szakíró, ~ István (Kézdivásárhely, 1880) fia. Szülővárosa Unitárius Kollégiumában érettségizett (1938), főiskolai tanulmányait az I. Ferdinand Egyetemen fizika-kémia szakon, majd a temesvári műegyetem gépészmérnöki karán folytatta, a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet (1948). Hazatérése után a Kolozsvári Mechanikai Intézet, a későbbi Műegyetem tanársegédje, adjunktusa és 1952-től előadótanára nyugalombavonulásáig.
Tudományos dolgozatai romániai szakfolyóiratokban, a kolozsvári műegyetem tanulmánygyűjteményeiben, az RSZK Akadémiája és az Ukrán SZSZK Akadémiája kiadványaiban jelentek meg. Tárgykörük a középkori erdélyi kohászat története, a nagyfrekvenciás hőkezelő készülékek tervezése és kivitelezése, a hőkezelő műhelyek berendezései, a nagyfrekvenciás generátorok és az elektronikus fáradás-vizsgáló gépek szerkesztése, a hőkezelő kemencék számára készített elektronikus automata hőszabályozó berendezések, a porkohászati eljárással előállított érintkezők problematikája. Számos szakmai és ismeretterjesztő előadást tartott, s műszaki érdemeiért a Közoktatásügyi Minisztérium kitüntette (1958).
Magyarra fordította az Atanasiu-Irimiescu-Deptea-féle, társszerkesztőként is jegyzett középiskolai tankönyvet (A fémmegmunkálás technológiája, szerszámai és munkagépei. 1980, 1985).
Sokszorosított főiskolai jegyzetei: Măsuri mecanice (Kv. 1950); Îndrumător de lucrări de laborator pentru analize metalografice (társszerző Horia Colan, Kv. 1952); Îndrumător pentru lucrări de laborator la tehnologia şi utilajul tratamentelor termice (társszerző Gheorghe Vermeşan, Kv. 1965); Tehnologia şi utilajele tratamentelor termice I-II (Kv. 1981-82).
(J. D.)