Krompecher István (Budapest, 1905. ápr. 17. 1983. aug. 19. Debrecen) orvosi szakíró, anatómus, biológus. Középiskolát a budapesti evangélikus gimnáziumban végzett (1924), orvosi diplomát ugyancsak Budapesten szerzett (1929). Pályáját szülővárosában kezdte, a fejlődéstan magántanára (1934), a heidelbergi egyetem meghívott előadója (1937-38), a tihanyi Biológiai Kutató Intézet tudományos munkatársa (1938-40). A szövet- és fejlődéstan tanszékvezető tanára a kolozsvári magyar egyetemen (1940-44) és a marosvásárhelyi OGYI-ban (1947-49), majd a debreceni Orvostudományi Egyetemen 1950-től nyugalomba vonulásáig. Az MTA levelező tagja, a hallei természettudományi, a milánói orvosi akadémia s a Francia Anatómus Társaság vezetőségi tagja, a pozsonyi Komensky-egyetem díszdoktora.
Szaktudományi területe az anatómia, szövettan, fejlődéstan, kísérleti biológia. Tanulmányaiban a támasztószövetek fejlődésével, a szövetek kialakulásának ok-okozati tényezőivel, heges szövetek képződésével, szövetek anyagcseréjével, ízületképzéssel, a szövetdifferenciálódás kísérletes befolyásával foglalkozik. Jelentős értekezése a Mesterséges ízületek (Bp. 1939). Erdélyben jelent meg az EME 1942-es vándorgyűlésének Emlékkönyvében Az ember szöveti megújhodó (regenerálódó) képessége c. tanulmánya (Kv. 1943).