László József (Kutyfalva, 1932. febr. 12.) orvosi szakíró. ~ Gyula (1926) öccse. Középiskoláit a marosvásárhelyi Ref. Kollégiumban kezdte s a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte (1951), a moszkvai 1. számú Orvosi Egyetemen szerzett érdemdiplomát (1957). A marosvásárhelyi *OGYI élettani tanszékén kezdte pályáját. 1965-től a klinikai funkcionális vizsgálatok szakorvosa, az orvostudományok doktora (1973); elsőként szervezte meg Romániában az orvosi elektronika és biokibernetika tanszékét (1978), előadó tanár (1990).
Tudományos érdeklődési területe főleg a biológiai elsősorban idegi szabályozás, a vér- és nedvkeringés, valamint a kutatás módszertana. Tíz újítás szerzője, több elektronikai készüléke kis-szériás gyártásba került. Szakfolyóiratokban megjelent vagy bel- és külföldi tudományos összejöveteleken előadott dolgozatainak száma több mint másfél száz. A környezet és az élő szervezet viszonyáról, a memóriáról a *TETT (1985/3 és 1986/4), a biológiai öregedésről *A Hét Évkönyve (1987) hasábjain értekezett.
Munkái: Prelucrarea statistică a datelor experimentale (kőnyomatos jegyzet, Mv. 1973); Az életműködések szabályozása az emberi szervezetben (szakmonográfia, társszerző Szabó István, 1981); Az emberi szervezet anyagcseréje és energetikája (szakmonográfia, társszerző Szabó István, 1985).
(P. H. M.)
Rostás Zoltán: A medicina egzakt tudomány, amiben humánusnak kell lenni. Interjú L. J.-fel. *A Hét 1985/12.