László Pali János (Istensegíts, 1878. dec. 16. 1959. márc. 5. Déva) bukovinai szülőfalujában mindössze négy elemit végzett, már gyermekkorában mezőgazdasági idénymunkára járt. 1902-ben Erdélybe költözött s Déván telepedett le. Részt vett a csernakeresztúri csángótelep megszervezésében. Több ízben a dévai Régi-telep bírája. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaság dévai bizottságának, amely a Hunyad megyébe telepedett bukovinai székelyek tárgyi és szellemi emlékeit összegyűjtötte. Kapcsolatot tartott fenn a Kanadába és Brazíliába vándorolt bukovinai magyarokkal. Cikkei jelentek meg a Déva és Vidéke, valamint a Hunyadvármegye c. helyi lapokban.
Gondos adatgyűjtés után 1935-ben írta meg A Bukovinában élő (élt) magyarság és kirajzásának története 1762-től 1914-ig c. monográfiát. A megíráshoz segítséget kapott Szádeczky Lajos történésztől, ösztönzést Gyallay Domokostól. A bécsi Hadi Levéltárból szerezte meg az 1764-87-es időszak azon adatait, amelyek a bukovinai magyar telepekre vonatkoznak. A monográfia kézirata az MTA Néprajzi Osztályához került.
Írt egy regényt is a "nagyháború" idejéről Jancsi visszatér címmel, ennek s feljegyzéseinek nyoma veszett.
(Zs. B.)