Liszt Ferenc emlékezete Az egyetemes zenei romantika magyar mestere 1846-47-es nagy, életszakaszt lezáró hangversenykörútja során a Bánság és *Erdély több városában, valamint Bukarestben és Iaşi-ban is föllépett, magyar rapszódiáinak egyes témáit ekkor szedte föl, és e kompozíciósor első sorozatát ekkor zárta le. 1879-ben újólag szerepelt Kolozsvárott. Ezek a személyes ittjártai vetették meg a máig élénk honi Liszt-kultusz alapjait.
Zenetörténet-írásunk megtisztelő feladatának tartja a hangversenykörutak eseményeinek minél pontosabb föltárását; e téren elévülhetetlenek Lakatos István érdemei, aki 1935 és 1971 között tanulmányok sorát szentelte e témának. Csak az első hangversenyúttal foglalkozik, azzal kapcsolatban azonban sok új adalékot és értelmezést közöl László Ferenc Klavír és koboz c. monográfiájában. Liszt-ereklyéink legjelentősebbje, a bukaresti Liszt-kézirat eltűnt, csak 1927-ben készült fénymásolata tanulmányozható. Szathmáry Pap Károly értékes vízfestménye felől is csak másolatok alapján tájékozódhat az utókor. Három "Liszt-zongoránk" ("az aradi", "a zabolai", "a kolozsvári") közül az előbbi kettő ilyetén minősítése erősen vitatott. A 30-as években az ún. Román rapszódia (eredeti címe szerint a 21. magyar rapszódia) számos előadása, majd 1936-os bécsi kiadása (Aurelia Cionca, ill. Octavian Beu érdeméből) széles körű sajtóvisszhangot vált ki, mivel a mű témaanyaga részben *erdélyi és bizonyítottan román; Gárdonyi Zoltán szerint *Erdély szász nemzetiségének a zenéje is visszhangzik benne, így hármas forrású, "erdélyi rapszódiá"-nak tekinthető.
A romániai magyar *zeneírás egyetlen kötetnyi Liszt-életrajza a Járosy Dezsőé: művelődni vágyóknak szánt, népszerűsítő olvasmány. *Bárd Oszkár nagyszabású, alapos tárgyismeretről tanúskodó "színpadi regény"-e, melynek részletei színházi előadásokon is a nyilvánosság elé kerülnek, *Dsida Jenő kemény bírálatát váltja ki; ma is egyetértőleg idézi Bárd méltatója: "Liszt egyéniségének századik gyöke is komplikáltabb volt, mint amit a könyv ki tud fejezni." Az 1986-os Liszt-emlékév kiemelkedő zenei-irodalmi eseménye volt a négy zongorakíséretes melodráma (Lenore; A szomorú szerzetes; A holt költő szerelme; A vak énekes) több ízbeni előadása Buzás Pál kezdeményezésére és zongoraművészi közreműködésével.
Liszt zeneművei természetszerűleg részei a romániai zenei élet egyetemes repertoárjának. Egyéni Liszt-lemezt forgalmaz az *Electrecord *Kozma Mátyás orgonaművész fölvételeiből.
(L. F.)
Járosy Dezső: Liszt. Arad 1927. *Bárd Oszkár: Liszt. Színpadi regény. Kv. 1932; 2. kiadás Kötő József bevezető tanulmányával. 1989. *Dsida Jenő: Liszt. *Erdélyi Helikon 1932/8. Braun Dezső: Bánsági rapszódia. I. Tv. 1937. Szöllősy Andor: Liszt román rapszódiája. Budapesti *Szemle 1940/10. Lakatos István: Liszt Ferenc. Közli Zenetörténeti írások. 1971. László Ferenc: "Amico Liszt." Un portret de Carol Popp de Szathmary. Studii şi Cercetări de Istorie Artei 1987; uő. Tournée de Liszt au Banat, en Transylvanie, Valachie, Moldavie et Bucovine. Chronologie et répértoire. Revue Roumaine d’Histoire de l’Art. 1989; Klavír és koboz. Tények, értelmezések és föltevések Liszt Ferenc 1846-47-es hangversenyútjával kapcsolatban. 1989.