Lőrinczi Ferenc (Kissolymos, 1924. jan. 1.) növénytani szakíró. A székelykeresztúri Unitárius Főgimnázium elvégzése (1943) után a Bolyai Tudományegyetemen természetrajz-biológia szakos tanári diplomát szerzett (1949); *Péterfi István növényélettani és *Csík Lajos genetikai előadásai határozták meg érdeklődési körét. Pályáját az egyetemen kezdte mint a növénytani tanszék gyakornoka, utóbb tanársegédje (1949-52); a Pedagógiai Főiskola adjunktusa (1952-55), majd az egyetem biológiai fakultásának előadója (1955-59). A kolozsvári Botanikus Kert tudományos kutatója (1959-74), majd főbotanikusa 1974-től, a dísznövény-részleg és a talajbiológiai laboratórium vezetője nyugalomba vonulásáig. 1975-ben doktorált.
Tudományos közlései a Contribuţii Botanice Cluj, Igiena, Clujul Medical, Studia Universitatis Babeş-Bolyai és más szaklapokban jelennek meg, ismeretterjesztő írásával A Hétben találkozunk. Témái: a talajlakó mikroszkopikus gombák elterjedése, hatóanyagaik, kapcsolatuk a virágos növényekkel. Kőből és fából készült műemlékek gombakárosodásainak és a használható növényvédő szereknek a kutatója; a Botanikus Kert magkatalógusának anyaggyűjtő munkatársa.
Egyetemi jegyzetei: Általános növénytan (a kétéves Pedagógiai Főiskola hallgatói részére, Kv. 1954); Növénytan (növénymorfológia, növényélettan, növényrendszertan a földrajz-biológia szak hallgatói részére, Kv. 1958).