Lükő Béla (Szatmárnémeti, 1883. jún. 4. 1936. máj. 2. Szatmárnémeti) orvosi szakíró. Középiskolát szülővárosában végzett (1901), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen orvosi diplomát szerzett (1906). Ugyanitt tanársegéd, majd sebészfőorvos Szatmárnémetiben. Az I. világháború alatt katonai sebész, a koponyaműtétek terén világviszonylatban egyedülálló eredménnyel. A saját tervei szerint létesített korszerű kórház igazgatója (1918). Berlinben tüdősebészetet tanul Sauerbruch professzornál, a Deutsche Chirurgische Gesellschaft tagja. Külföldi orvoskongresszusokon az avartin-altatásról és hasnyálmirigy-gyulladások műtéti tanulságairól értekezett.
Tudományos szakfolyóiratokban megjelent tanulmányai szövettani kérdésekről, a róla Lükő-féle gombnak elnevezett váladéklevezetésről, a háborús koponyaműtéteknél szerzett tapasztalatairól, valamint a központi idegrendszer sérüléseiről szólnak. Népszerűségére jellemző, hogy neve a szatmári népballadákba is bekerült és ragadványnévvé vált falusi betegei közt.
Szülővárosában Popp Aurél ajánlására Csapó Sándor művész elkészítette bronz mellszobrát, mely a nagykórház elé került.
(O. J.)
Szabó Ferenc: L. B. monográfiája. Kézirat. Bura László: Szatmári népballadák. Gyűjtemény. 1978. Sike Lajos: Szobrot az orvosnak. *A Hét 1981/21.