Márkos Albert (Tarcsafalva, 1878. jún. 4. 1949. nov. 17. Székelykeresztúr) tanulmány- és tankönyvíró. Középiskolai tanulmányait Székelykeresztúron kezdte és a kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban fejezte be (1897). A kolozsvári egyetemen magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett (1901). Középiskolai tanárként a kolozsvári unitárius főgimnáziumban működött nyugalomba vonulásáig (1939).
Nyelvészeti cikkei, székely anekdota-feldolgozásai, pedagógiai vonatkozású írásai iskolája évkönyveiben jelentek meg. Fordított angolból és románból. Tagja volt az Unitárius Irodalmi Társaságnak és az EME választmányának. Nagy gondot fordított a nyelvtisztaságra; a 20-30-as években az ő latin tankönyveiből tanult az ifjúság.
Munkái: Latin nyelvtan és olvasókönyv gimnáziumi kezdő tanulók részére (Kv. 1922); Latin mondattan és olvasókönyv a gimnáziumok V-VII. osztálya számára (Kv. 1924); Nagyajtai Kovács István (Unitárius Könyvtár 14-15. Kv. 1926); Római régiségek és a latin irodalomtörténet rövid foglalata a lyceumok V-VII. osztálya számára (Kv. 1929); A nyelvtisztaságra való nevelés (Klny. az EME 1934-i vándorgyűlésének emlékkönyvéből. Kv. 1935).
(F. M.)