Mózes András (Sáromberke, 1904. ápr. 1. 1990. máj. 24. Kolozsvár) egyháztörténész. ~ Huba apja. A Bethlen Kollégiumban érettségizett (1924), a kolozsvári Református Teológián lelkészi és vallástanári diplomát (1928), Debrecenben doktorátust (1942) szerzett, a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és egyetemes történelem szakból államvizsgázott (1949). Pályáját mint várkudui lelkész kezdte, 1934-től Kolozsvárt vallástanár. Ugyanitt teológiai előadó tanár (1948-72). Írásait a Harangszó, Református Szemle, Az Út, Kiáltó Szó, *Református Család közölte.
Megjelent munkái: A magyarok története (Kese Attilával, *László Dezső előszavával. Kv. 1933); Felsővadászi Rákóczi Zsigmond (Székelyudvarhely 1934); A vasárnapi iskola története (Kv. 1935); A várkudui református egyházközség története (Kv. 1936); Szabó Sári néni. Egy kolozsvári bibliás kofaasszony élete (Kv. 1939); Az erdélyi román reformáció kátéirodalma (Kv. 1942). Kéziratban maradt Konrádi Dánielről, a kolozsvári mentőkórház megszervezőjéről, valamint tanáráról, Járai Istvánról készült életrajza.
(V. Zs.)