Murádin-Beyer Katalin (Marosvásárhely, 1942. okt. 5.) műépítész, szakíró. *Murádin Jenő felesége. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a bukaresti Ion Mincu Műépítészeti Főiskolán szerzett oklevelet (1970). A kolozsvári Műegyetem építészeti karának tanára (1970-83). A műépítészeti tanszék átmeneti felszámolása után az *Erdélyi Református Püspökség műszaki munkatársa, majd 1990-től ismét tanári katedrát kapott. 1984-ben Háromszék népi építészetének tárgyköréből doktorált.
Szakterülete a köz- és lakóépülettervezés, valamint a belépítészet. Fontosabb kivitelezett tervei: Kolozsvárt a Donát-negyedi telefonközpont (Ioana Agachival közösen); az aranyosgyéresi és a jódi ref. parókia; ravatalozó és harangláb Medgyesen. Tervei szerint épül Kolozsvárt a tóközi ref. templom és parókia épületegyüttese. Tervezett templomi bútorzatot, szószékeket. Az *erdélyi faragott kőszószékek műemlékfelmérését végezte el. Mindennapi otthonunk c. alatt cikksorozata jelent meg az Új Életben (1984-85). *Erdély egész területén végzett kutatásai alapján rajzaiból kiállítást szervezett a kolozsvári Teológiai Intézetben (1990), s kötetben is kiadás alatt álló anyagát kibővítve a Budai Várban is megismételte Faragott kőszószékek *Erdélyben címmel, majd Lyon és Grenoble közönségével ismertette meg a főleg XVIII. századi prédikálószékek ismeretlen művészetét (1992).
Egyetemi szakkiadványai: Mobilier de şezut (dokumentációs füzet I. Kv. 1975); Mobilier pentru dormit (dokumentációs füzet II. Kv. 1978).
László Ferenc: Erdélyi faragott kőszószékek Magyarországon és Franciaországban. *Szabadság 1992. máj. 27.