Nagy G. Károly, Quabir Argaman (Nagyvárad, 1940. jan. 15.) természettudományi író. Szülővárosának magyar líceumában esti tagozaton érettségizett (1960), a Babeş-Bolyai Egyetem biológiai szakán szerzett diplomát (1967). Az agigeai tengerbiológiai kutatóállomáson dolgozott (1967-80). Közben ösztöndíjasként Szegeden végzett Móczár Miklósnál rovartani tanulmányokat, majd Iaşi-ban megszerezte a természettudományok doktora címet (1975). Házassága révén 1980-ban Izraelbe költözött, ahol felvette felesége nevét. Azóta az izraeli Mezőgazdasági Minisztériumban dolgozik, szakterülete a mezőgazdasági fajok védelme és a gazdasági kártevők elleni küzdelem. Egyetemi előadó. Yuanei lakhelyén a Magyarajkúak Szövetségének alelnöke.
Első szakmai írását a Studia Universitatis Babeş-Bolyai biológiai sorozata közölte (1965). Szaktanulmányai románul itt, az Ocrotirea Naturii, Revista Muzeelor, Dobrogea Nouă, németül a drezdai Reichenbachia, valamint francia, olasz, magyar, csehszlovákiai entomológiai (rovartani) szakközlönyökben, tanulmánygyűjteményekben jelentek meg. Népszerűsítő cikkeivel magyarul a nagyváradi Fáklya, valamint az Utunk, *Ifjúmunkás hasábjain jelentkezett; a Korunkban A faj fogalmának meghatározatlanságáról c. értekezésével szerepelt (1968/12). Kutatási területe a bionövénysor egyensúlya, a tengerbiológia, a vírus és a rák kapcsolata, az alkalmazott rovartan. A szaktudományt 187 új rovarmeghatározásával és öt új rovarcsalád rendszerbe foglalásával gazdagította, számítógépes adatrendszert fejlesztett ki a világ rovarairól.
Önálló munkája: A vírus és a rák (1975).
Szignója: engéká.
Xántus János: A tengerfenéktől a csillagokig. 1960.
(T. E.)