Nagy Károly (Medgyes, 1937. jún. 2.) egyházi író. Teológiai tanulmányait a kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetben végezte (1962), ahol lelkészi képesítést nyert. Tanulmányai kiegészítésére a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen került sor, amelynek Bölcsészettudományi Karán 1996-ban doktori címet szerzett. Református lelkész Magyarszentbenedeken (1962-63), Hagymásbodonban (1963-69), majd Búzásbesenyőn (1969-től).
Első tanulmányát a *Református Szemle közölte (1976). Ezenkívül tanulmánya jelent meg a budapesti Sakkéletben (A sakkjáték eredetének felfedezése. 1992/8-9) és a Sakkszövetség 1992. nov. 20-30. között Debrecenben megrendezett nemzetközi sakkversenye Buletinjében (1992/7, angolul). Ezt követték a Ref. Szemlében A Szentírás időszámítási rendszere (1985), Izrael fiainak reális létszáma a kivonuláskor (1992) c. tanulmányai.
Doktori értekezése, Az Ószövetség időszámítási rendszere önálló kiadásban (Kv. 1998), valamint németül (Kv. 2001) jelent meg; A sakkjáték eredetének felfedezése c. munkáját (Kv. 1998) angolul is kiadta (Kv. 1999).
(D. Gy.)