Oszóczki Kálmán (Mezőterem, 1931. dec. 5.) történész. Középiskoláit Nagykárolyban és Szatmáron végezte (1950), a Bolyai Tudományegyetemen történelem szakos tanári diplomát szerzett (1957). A *nagybányai Állami *Levéltár főlevéltárosa (1957-91).
Első írását a bukaresti Revista Arhivelor közölte (1967). Kutatási területe: *Nagybánya és környéke bányászatának története, *Nagybánya gazdasági, társadalmi és művelődési fejlődése a középkorban, helységek és intézmények pecsétjei a régi Szatmár megyében. Szaktanulmányai a Korunk, Marmaţia, Bányavidéki *Fáklya, Studii şi Comunicări Satu Mare, Bányavidéki *Új Szó hasábjain jelentek meg. Dokumentumokat tárt fel és *tett közzé Pintea Viteazulra (Marmaţia I/1971), a *nagybányai festőtelep történetére (Bányavidéki *Fáklya 1971/3584-93, Rácz Alberttel), a *nagybányai fazekascéhre (uo. 1970/ 3270, Balogh Bélával), Szatmár megye közigazgatási intézményeinek és városainak pecsétjére (Studii şi Comunicări Satu Mare V/1981-82) vonatkozólag; megemlékezett Petőfi Sándorról, Teleki Sándorról, dr. Schönherr Gyuláról, Hollósy Simonról. *Levéltáros társával, Balogh Bélával közösen tárták fel a *nagybányai középfokú oktatás múltját (Korunk 1970/11), a bányászati oktatás kezdeteit (Bányavidéki *Fáklya 1970, 1972) s a *nagybányai ötvöscéh tevékenységét a 15-17. században (Művelődéstörténeti tanulmányok, 1979). Kiemelkedő önálló tanulmánya az 1848-as szabadságharcról *Nagybányán és vidékén (Bányavidéki *Új Szó 1990). Részt vett a *nagybányai EMKE-Füzetek c. sorozat szerkesztésében. 1995-ben Magyarországra költözött.
Társszerzője a *Levéltárak Főigazgatósága kiadásában román nyelven megjelent máramarosi *levéltár-útmutatónak (1974).
Önálló munkája: Nagybányai útikalauz (EMKE-Füzetek 1-2. Nb. 1993).
(S. Zs.)