Rédei (Ritter) Károly (Orosháza, 1872. nov. 1. 1952. nov. 3. Nagykároly) lutheránus egyházi író, lapszerkesztő. Középiskoláit Pozsonyban, Békéscsabán, Újverbászon és Szarvason végezte; a pozsonyi evangélikus teológián szerzett lelkészi képesítést (1895). Tiszaföldváron segéd-, Pusztaföldváron rendes lelkész, majd 1910-től nyugdíjazásáig (1945) a nagykárolyi gyülekezet lelkésze; 1947-től haláláig nyugdíjasként is tovább szolgál.
Cikkei, prédikációi, vallásos elbeszélései 1893-tól jelentek meg többek között a Nagykároly, az Érmellék, a Nagykároly és Vidéke, 1918 után a szatmárnémeti Egyházi Híradó, a máramarosszigeti Jó Pásztor, a zilahi Lelkipásztor, a Szatmármegyei Közlöny hasábjain. Ez utóbbinak 1931-ben főszerkesztője, 1932-33-ban főmunkatársa.
Lefordította Arnold Scheller, Louis Harms, Theodor Harms, Ernst Siedel, Karl Gerock több hitépítő munkáját; írt evangélikus népiskolai és középiskolai valláskönyveket; több prédikációja és alkalmi beszéde [többek között A harangok c. szabadelőadása (Nagykároly 1923)] önálló kiadásban nyomtatásban is megjelent.
(D. Gy.)