Réty Imre (Kiskirályhegyes, 1892. nov. 6. 1976. márc. 17. Székelyudvarhely) lapszerkesztő, jogi szakíró, közíró. Középiskoláit Temesváron végezte (1911), majd a budapesti egyetem hittudományi karán lelkészi diplomát (1915) szerzett és doktorált (1917). 1915-1925 között Temesváron a Csanádi Egyházmegyei Hatóság tisztviselője. 1926-ban kilép az egyházi rendből és Székelyudvarhelyre költözik, ahol a liberális párti M. Oct. Dobrotă Harghita c. lapja 1926-ban indított magyar nyelvű változatának, a Hargitának felelős szerkesztője, majd főszerkesztője; 1929-1933 között Székelyudvarhely város polgármestere. 1936-1937-ben ügyvédi diplomát szerez a csernovici egyetemen, ettől fogva Székelyudvarhelyen ügyvédi gyakorlatot is folytat. 1932-33-ban az általa alapított Magyar Kisgazda Párt listáján képviselő a román parlamentben; ugyanennek a pártnak a nevében jegyzi főszerkesztőként 1936-ban *A Nép c. székelyudvarhelyi lapot, amely szövegében azonos a Dobrotă-féle Hargitáéval.
1945-1948 között Székelyudvarhely alpolgármestere, s ebben az időben, 1946. máj. 1-ig a *Szabadság c. hetilap főszerkesztője is. A Megyei, majd Tartományi Ügyvédi Kollégium keretében 1970-ig folytat ügyvédi gyakorlatot.
Életútja első szakaszában önálló kiadásban tanulmánya jelent meg a budapesti Religióban (1916. I.) Az unitáriusok keresztsége címmel, doktori értekezése (Lerimi Vincentius Coramonitoriumának irodalmi és dogmatörténeti jelentősége. Temesvár 1917), valamint Mit tudjunk a baptistákról? (Bp. 1917) és Lourdes csodái (Bp. 1918) c. önálló kiadású munkái; tanulmányt közölt továbbá Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene (Dicsőszentmárton 1925) c. kötetben A csanádi egyházmegye a török hódoltság után címmel, s 1922-ben igazgatója volt a Szociális Misszió Társulat temesvári lapjának, A Napnak, illetve főszerkesztője az ugyancsak Temesváron 1921-1923 között megjelenő Ifjúságnak.
Jogászként magyar fordításban és jegyzetekkel ellátva megjelentette A II. konverziós törvényt (Arad 1933), s ugyanennek elkészítette népszerű ismertetését is.
Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. 1974. 372-373.
(D. Gy.)