Révész Endre (Marosvásárhely, 1912. okt. 27.) szobrászművész. ~ Béla fia, ~ Imre öccse. Középiskolát a szászrégeni német, a temesvári zsidó és a marosvásárhelyi román kereskedelmi líceumban végzett; Budapesten Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászművész, majd a párizsi École Nationale des Beaux-Arts-ban Landowski tanítványa. Első kiállításait (1934) Párizsban rendezi. Franciaország német megszállása után Budapestre tér haza. 1943-ban munkaszolgálatra hívják be, onnan azonban 1944 márciusában megszökik s ismét Budapesten húzódik meg, ahol templomi szobrokat készít. Családja (első felesége és fia, szülei és bátyja) Auschwitz áldozatává válik; ő maga 1945-ben hazatér, s Marosvásárhelyen dolgozik szobrászként. 1947-ben önálló kiállítást rendez a bukaresti Dalles Teremben, később több szabadtéri szobrot készít, amelyeket Bukarestben, Borszéken, Călimăneşti-ben állítanak fel.
A *Magyar Autonóm Tartomány művészegyesületének alelnöke 1958-ig; amikor leváltják, Izraelbe települ ki és 1959-től Jaffa művésznegyedében nyit műtermet. 1960-ban megnyeri a varsói gettólázadás emlékművére kiírt pályázatot, s e siker után számos nemzetközi megrendelést kap. Szabadtéri alkotásai nemzetközi hírű amerikai, angol, svájci, franciaországi, olaszországi, norvégiai kiállításokon szerepelnek. 1983-ban részt vesz a bázeli világkiállításon is. Megkapta a Nordau-díjat (1968) és a Roboz-díjat (1988).
Életművét egy Firenzében megjelent *album (1974) mutatja be.
(B. E.)