Rózsa Jenő (Nyíregyháza, 1906. okt. 6. 1971. szept. 6. Kolozsvár) filozófiai író. ~ Ágnes férje. Középiskoláit Kolozsváron, egyetemi tanulmányait Bécsben és Párizsban végezte (1924-28), oklevelét a Sorbonne-on kapta. 1931-49 között középiskolai tanár Kolozsváron és Nagyváradon, 1949-től egyetemi tanár, a filozófiatörténet és logika tanszék vezetője a Bolyai, majd a Babeş-Bolyai Egyetemen, doktorképzéssel megbízott docens-doktor.
Leginkább a 17-18. század bölcseletével foglalkozott, írt Spinozáról, Apáczai Csere Jánosról (Apáczai Csere János haladó filozófiai eszméi. Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Series Philosophia, 1960), Diderot-ról (Diderot és kora. *Korunk 1963/11), Rousseau-ról (Rousseau a gondolkodó. *Korunk 1962/6). Értekezett továbbá Giordano Bruno bölcseletéről (Giordano Bruno, a materializmus jelentős képviselője. *Utunk 1950/6), Böhm Károly életművének egy szakaszáról (Kolozsvári filozófus Dühringről. Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Series Philosophia, 1967). Filozófiai, neveléstudományi és irodalmi tanulmányai, cikkei jelentek meg az *Utunkban, Tanügyi Újságban, Igazságban.
Nyugdíjas éveiben korábban írt és a háború alatt elveszett Spinoza-tanulmányainak újraírásán s egy Emberi valóság antropológiai távlat c. könyv kéziratán dolgozott, ezek azonban befejezetlenül maradtak.
(Ba. S.)