Sáska László (Nagyenyed, 1890. szept. 26. – 1978. nov. 8. Arusha) – orvosi és természettudományi szakíró. Középiskoláit szülővárosában, a Bethlen Kollégiumban végezte, de Tordán érettségizett (1910). Rövid ideig segédjegyző volt Nagyponorban. Orvosi tanulmányait Kolozsváron kezdte, majd Budapesten és Bécsben folytatta. Közben részt vett az I. világháborúban tüzérfőhadnagyként, s többször kitüntették. Egyetemi tanulmányait befejezve Isaszegen lett körorvos. 1933-ban kivándorolt Afrikába. Előbb Szomáliában, majd Etiópiában telepedett le; itt a császári család orvosa volt. Innen 1937-ben a tanzániai Arushába költözött, ahol haláláig élt és gyógyította a bennszülötteket. Foglalkozott a trópusi betegségekkel, a rák megelőzésével, de főként a malária gyógyításával. Új növény- és állatfajokat írt le, melyek az ő nevét viselik (pl. Amorphophollus abessinicus Sascai). Az Angol Királyi Rákkutató Intézet levelező tagjává választotta, 1972-ben a Román Orvostudományi Akadémiának is tagja lett.
Orvosi és természettudományi közleményei angol, német és magyar szaklapokban jelentek meg. Népszerűsítő írásait az *Enyedi Hírlap is közölte a harmincas években.
Etnográfiai, antropológiai, botanikai és zoológiai megfigyeléseinek egy részét Életem Afrika c. könyvében (Buk. 1969) közölte, melyet ifj. Xántus János rendezett sajtó alá. Orvosi szakmunkáját Maláriától a rákig címmel (Rákoscsaba 1939) Arushában írta.
Ágoston Hugó: A kutató türelme. *A Hét 1972/13. – Gyarmath János: Dr. S. L. mesél életéről, Afrikáról, vadászkalandjairól. *Falvak Dolgozó Népe 1972/42–46. – Kovács András: S. doktor Afrikában. *A Hét 1972/9. – Vita Zsigmond: Enyedi évek, enyedi emberek. Csíkszereda 1998.
(P. M.)