Schöber Emil (Kapnikbánya, 1860 – 1938, Debrecen) – természettudományi szakíró. A kolozsvári egyetemen 1883-ban szerzett természetrajz–földrajz szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet. 1886-tól Szatmárnémetiben tanított a Római Katolikus Főgimnáziumban, a világháború éveiben a tanítóképzőben, 1919-től a Református Főgimnáziumban is. 1936-tól Debrecenben élt.
A szatmárnémeti Kölcsey Kör múzeumi szakosztályában rendszeres tudománynépszerűsítő előadásokat tartott, jól használható tankönyvet írt. Szaktanulmányait (A szájtátóhalak [Cyaloatoni] és a halak [Pisces] általános jellemzése) a katolikus *gimnázium évkönyvei közölték. Az 1920-as években a *Cimbora gyermeklapnak is munkatársa volt. Sokoldalúságát jellemzi, hogy Szatmárnémeti tégla- és cserépgyára az általa kidolgozott műszaki eljárás alapján termelt. Ezenkívül hetente két délután egy helyi fazekasmester (Sztankai Ignác) műhelyében a szatmári táj népművészeti elemeit őrző, maga tervezte és korongolta kerámiát, művészi intarziás dobozokat készített.
Munkái: Ásványhatározó (Szatmárnémeti 1896); Ásványtani gyakorlatok középiskolák és tanítóképző intézetek használatára (uo. 1896); Növénytan (uo. 1901); A talajjavításról (uo. é. n.).
Bura László: Sch. E. *Szatmári Hírlap 1974. ápr. 6.
(B. L.)