Sipos Ferenc (Mezőterem, 1916. okt. 8. – 1995. júl. 6. Szatmárnémeti) – római katolikus egyházi író. Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, ugyanitt a papnevelő intézetben bölcseleti, Nagyváradon teológiai tanulmányokat folytatott. Segédlelkész volt Mezőkaszonyban, Krasznabélteken, Máramarosszigeten, helyettes lelkész Tiszakerecsenyben, Nagyecseden, Pusztadoboson, majd a zárda lelkésze Szatmárnémetiben (1951). Később az egyházmegye titkos ordináriusának titkára (1960), általános helynöke (1965), az egyházmegye ordináriusa (1967), 1990. márc. 14-ig apostoli kormányzója. Nevéhez fűződik Szatmárnémetiben a Szent család- és a Szent Antal-templom, Nagybányán a Szent Erzsébet-templom építése.
Irodalmi munkásságának egy részében az egyház történetével foglalkozott, több kötetnyi kéziratos munkáját a püspökség levéltára őrzi. Halála után megjelent: Mezőteremről jöttem (Szatmárnémeti 1998 = Szatmári füzetek 7); A szatmári római katolikus egyházmegye író-papjai (Tempfli Imrével, uo. 2000).
Tempfli Imre – Sipos Ferenc (összeáll.): A szatmári római katolikus egyházmegye író-papjai. Uo. 2000. 178–179 = Otthonom, Szatmár megye 10.
(B. L.)