Steinmetz József (Brassó, 1925. nov. 30. – 2001. dec. 6. Tel-Aviv) – orvosi szakíró. Szülővárosában végezte a középiskolát (1936–44), a marosvásárhelyi *OGYI Közegészségügyi Karán szerzett orvosi oklevelet (1950). 1961-től az orvostudomány doktora. Az *OGYI-n, a közegészségtani tanszéken gyakornok (1948), előadótanár (1963), tanszékvezető (1968–71), 1970-től doktorátusvezető. 1973-ban kitelepedett Izraelbe.
Tudományos tevékenysége a település-egészségtan, a közegészségtani vizsgálati eljárások, a felületi vizeket szennyező tényezők és az ivóvízellátás kérdéseire terjedt ki. Szaktanulmányokat az Orvosi Szemle, Igiena, Hidrobiologia, Farmacia c. folyóiratokban közölt; ismeretterjesztő cikkei a *Korunkban és az Új Életben jelentek meg.
Kőnyomatos egyetemi jegyzetei: Közegészségtani gyakorlatok (Mv. 1951); Közegészségtani vizsgáló eljárások. I–II. (uo. 1956); Általános és település-egészségtan (társszerzők *Horváth Miklós és Bedő Károly, uo. 1957; 2. kiadás, uo. 1960). Fejezetet írt az Igiena generală şi comunală (Buk. 1962) című tankönyvbe.
Kötete: Az alkalmazkodás határai (Buk. 1976 = *Korunk Könyvek).
Barabás B. – Péter Mihály – *Péter H. Mária (szerk.): A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerész-képzés 50 éve (Bp. 1995).
(P. M.)