Szabó Géza (1904. ápr. 5. – 1991. ápr. 11. Szamosújvár) – népmesegyűjtő, meseíró. Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban végezte, majd a Református Teológiai fakultáson lelkészi képesítést szerzett. Helyettes, ill. segédlelkészként szolgált Rettegen (1928–29), Székelykövesden (1929–30), Azuga–Buşteni-ben (1930), Héjjasfalván (1930), Marosgezsében (1930–31), Petrozsényben (1931–32), rendes lelkész volt Marosugrán (1936–40), Szamosfalván (1940–43), Kispetriben (1943–46), végül nyugdíjazásáig (1975) Magyarkiskapuson.
Kötetei: Az aranyszívű pásztor (Buk. 1971; ua. románul, uo. 1971; újrakiad. uo. 1972 = Mesetarisznya); Az *igazság tölgyfája. Kalotaszegi mesék és népmondák (uo. 1978). Későbbi közleményeiben (Helytörténeti mondák és regék. Kalotaszeg 1990/2; 1991/1, 2; Történelmi legendák, uo. 1991/5; Kalotaszegi mesék, uo. 1991/7) feldolgozta a kalotaszegi lelkészi állomáshelyein gyűjtött népmondákat és -meséket, amelyekben egy babonákkal terhelt népi hiedelemvilág elevenedik meg.
(D. Gy.)