Szász István, szövérdi (Pusztakamarás, 1865. febr. 14. – 1934. szept. 11. Novoj) – mezőgazdasági szakíró, ~Ferenc (1893) és ~ István (1899) apja. Érettségi után a magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett diplomát, majd szaktanulmányait Lipcsében egészítette ki. Hazatérése után előbb Bánffy Dezső birtokait vezette, majd a Magyar Kir. Jószágkormányzóságon és telepítési biztosként dolgozott. Mezőgazdasági szakemberként a műtrágya használatának kérdései foglalkoztatták. 1898-ban kinevezték gazdasági felügyelővé, ebben a minőségben az erdélyi szarvasmarhatenyésztés tökéletesítésében voltak jelentős érdemei. 1907-től jogi szakfelügyelőként az állami telepítés szolgálatában állott: a Magyar Kir. Földhatósági Intézetek Országos Szövetsége Erdélyi Kirendeltségének ügyvezetője volt.
Főgondnoka volt a Kolozsvári Ref. Egyházmegyének, a Református Szeretetotthonnak, társelnöke a Transsylvania banknak. Az első román földreformmal elvesztette birtokai jelentős részét. Ekkor visszavonult a Pusztakamaráshoz tartozó Novojba.
Gazdasági szakcikkeit az erdélyi szaksajtó közölte.
Önálló kiadásban megjelent munkája: Az állattenyésztésről (Dicsőszentmárton 1897).
(B. K.)