Székely Attila, S. (Mv., 1959. júl. 23.) – pszichológiai, filozófiai és pedagógiai szakíró. Szülővárosában, az Al. Papiu-Ilarian Líceumban érettségizett (1979), majd tanulmányait a Bukaresti Tudományegyetemen angol–román szakon folytatta (1982). 1991–92-ben az angliai Wellingtonban teológiai tanulmányokat folytatott; 1998-ban pszichológiából és gyógypedagógiából is szerzett egyetemi diplomát a kolozsvári BBTE-n. A pszichológiai tudományok doktora címet a pécsi Janus Pannonius Egyetemen nyerte el (2003).
1982-től 1993-ig a marosvásárhelyi Népi Szabadegyetemen előadó, 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetében pszichológus.
Első cikkei, karcolatai 1984-ben a mv.-i Vörös Zászlóban jelentek meg, melynek külső munkatársa is volt; a 90-es évek elején ugyancsak külső munkatársként a Romániai Magyar Szónak is dolgozott. Számos szaktanulmánya jelent meg különböző egyetemi szimpóziumok kiadványaiban.
Kötetei: Moartea ca o problemă a psihologiei (tanatológiai és szociálpszichológiai tanulmány, Mv. 1998); Az Fk-modell (interdiszciplináris elmélet – logika, lingvisztika, episztemológia, pszichológia, kozmológia). I. Egzafilologika, II. Az Fk-modell, III. Struktúraelmélet (uo. 1999).
Timotei Enăchescu: Psihologia morţii. Cuvântul Liber 1998. okt. 1. – Moişa I. Suciu: Cartea de psihologie: Moartea ca problemă a psihologiei. 24 de Ore Mureşene 1998. okt. 31. – Járay Fekete Katalin: Az Fk-modell, avagy a természetben érvényes igazságok felé. *Népújság 2000. jún. 13.
(S. Zs. – Á. I.)