Szendrei Júlia, V. (Kv., 1930. márc. 15. – 1976. nov. 12. uo.) – irodalomtörténész, *Vajda Lajos (1926) felesége. A Bolyai Tudományegyetemen 1954-ben szerzett magyar szakos tanári diplomát, közvetlenül ezután került a magyar irodalomtörténeti tanszékre. Előbb gyakornok, 1957-től tanársegéd, 1967-től a Bevezetés az esztétikába és az irodalomelméletbe, 1971-től A felvilágosodás korának magyar irodalma c. tárgyak előadója. Tanulmányaiban Báróczi Sándor stílusának (NyIrK 1964/2), Kazinczy Ferenc klasszicizmusának (uo. 1966/2), a történelmi regény műfajának (Studia Universitatis Babeş–Bolyai, Series Philologia, 1968/1), Jósika Miklós történelmi regényeinek (uo. 1972/1, 1973/1, 1975; NyIrK 1970/2, 1972/ 1–2, 1974) a kérdéseit, valamint Jósika Miklósnak mint népnevelőnek az eszmevilágát (uo. 1977/1) vizsgálta. Bevezető tanulmánnyal közreadta Csokonai Vitéz Mihály (1963) és Kármán József (1968) válogatott munkáit.
Kismonográfiában mérte fel Csokonai lírájának élményrétegeit („Mely széles a poétai mező”. Kv. 1970 = Kismonográfiák).
Mózes Huba: V. Sz. J. NyIrK 1977/1.
(M. H.)