Szilády Zoltán (Bp., 1878. máj. 21. – 1947. ápr. 15. Grosspösna, Németország) – zoológus, természettudományi író. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, s ugyanott kezdte tanári pályáját is 1900–1901-ben. Tanári és bölcsészdoktori oklevelének megszerzése után, 1901-ben került Erdélybe: a nagyenyedi Bethlen Kollégium természetrajztanára, 1907-ben a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián magántanári vizsgát tett, s az Állattani Tanszék helyettes tanára lett. Közben Nagyenyeden szabadiskolát szervezett a természettudományok népszerűsítésére. 1922-től Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában dolgozott, 1925-től a debreceni egyetemen az állattan szakelőadója. 1928–29-ben kutatóúton tartózkodott Bulgáriában, azt követően a nápolyi zoológiai állomáson dolgozott. 1934-ben ment nyugdíjba.
Szakmai tevékenysége során főleg a legyek (Diptera) anatómiájának, életmódjának és rendszertanának, valamint a magyar zoológia múltjának kutatásával foglalkozott. Ő fedezte fel a Csiki Ernő által leírt Pholeuson hungaricumot és a – róla elnevezett – Anopthalmus sziládyi rovarfajt. Foglalkozott botanikával, s közölt művelődéstörténeti, nyelvtudományi és néprajzi tanulmányokat is.
Munkái: A retyezáti tavak alsóbbrendű rákjai (Bp. 1901); A magyar állattani irodalom ismertetése 1890–1900. I–III. (Bp. 1903; *Daday Jenő munkájának folytatása); Bethlen kollégiuma és a természettudományok (Nagyenyed 1904); Veszedelmes háziállatok (Kv. 1915); A *mi Erdélyünk (Bp. 1921); Az állatok birodalma (uo. 1926); A növények országa (uo. 1926); Die Geschichte der Zoologie in Ungarn (Debrecen 1927); A magyar állatvilág múltja és jelene (Bp. 1930); Bulgária (uo. 1931); Hazánk emlősállatai (Kv. 1936 = Hasznos Könyvtár); Zoológia. I–II. (Bp. 1938–40).
(B. K.)