Szilágyi Sándor (Bihardiószeg, 1912. ápr. 2. – 1977. dec. 23. Bősháza) – emlékíró. Középiskoláit Nagyváradon végezte, majd lelkészi diplomát szerzett a kolozsvári Református Teológián. Mint pankotai lelkészt tartóztatták le 1958-ban, s a Bethania mozgalom nagyváradi csoportjának perében ítélték el 20 évre. Börtönéveit Nagyváradon és Szamosújváron, majd a Brăilai Nagysziget több kényszermunkatáborában töltötte. 1964-ben a kegyelmi rendelet alapján szabadult. Utána Hiripen, majd helyettes lelkészként Bősházán szolgált.
Visszaemlékezéseit Boldog rabságom címmel halála után adták ki (Kv. 1997; románul Fericita mea robie címmel, Domnica Iovin ford., Nv. 2004).
Akik imádkoztak üldözőikért. Börtönvallomások, emlékezések. I. Kv. 1996. 279–282.
(D. Gy.)