Szilveszter Sándor (Alsócsernáton, 1902. jan. 12. – 1988. ápr. 7. Brassó) – római katolikus egyházi író. Középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen végezte, ott is érettségizett. Teológiai tanulmányokat Gyulafehérváron folytatott, 1927-ben szentelték pappá. Csíkszentdomokoson és Gyergyószárhegyen volt káplán, majd három évig Brassóban és Csíkszeredán hitoktató, 1932–36 között Vizaknán kisegítő plébános, 1937-ben Kézdivásárhelyen hittantanár, 1943-ban Sepsiszentgyörgyön plébános. A menekülésből 1945-ben tért vissza Sepsiszentgyörgyre. 1948-ban négy hónapot töltött börtönben, majd 1950-ben ismét bebörtönözték. 1951-től Zabolán kényszerlakhelyet jelöltek ki számára, ahonnan 1955-ben térhetett haza. 1952-ben ordinárius lett. 1981-től a nyugdíjas lelkészek brassói otthonában élt.
Azok közé a papok közé tartozott, akiknek munkái az egyház elnyomatása éveiben kézírásos formában terjedtek a paptársak és a hívek között. Az ő írásait azonban valószínűleg elkobozták, amikor börtönbe került, semmi sem maradt meg belőlük.
Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. II. Abaliget 1994.
(S. Zs.)