Szőcs István (Szentegyházasfalu, 1940. aug. 17.) – műszaki szakíró, ~ Katalin (1946) férje. Középiskolai tanulmányait Gyulafehérváron (1954–58) és Székelyudvarhelyen (1961–63) végezte, közben 1958–61 között a gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Szeminárium hallgatója volt. 1968-ban Iaşi-ban vegyészmérnöki diplomát szerzett, utána egy évig a Vegyészmérnöki Karon tanársegéd volt, 1969–82 között a Szentkeresztbányai Vasipari Vállalat keretében mint tervező, kutató, majd osztályvezető dolgozott. Közben 1980-ban Kolozsváron a BBTE-n közgazdasági diplomát is szerzett. 1983-ban egy politikai perben elítélték, büntetése egy részét, 1989-ig a kolozsvári Nehézgépgyárban töltötte le. 1990–94 között Bukarestben az Államelnöki Hivatal tudományos munkatársa, államtitkári rangban. 2003-tól az MTA külső köztestületi tagja.
Nevéhez 17 szabadalmazott új technológiai eljárás fűződik, ezeket az iparban 1989 előtt széles körben alkalmazták.
Első szakközleményét a Revista Metalurgia közölte (1974. évi 26. kötetében), később állandó külső munkatársként szerepelt a Revista de Chimie, a Magyar Kémikusok Lapja, a Revista de Calitate a Producţiei, a Kohászat és az EMT Műszaki *Szemle hasábjain. A kolozsvári Nehézgépgyár számára 1989-ben összeállított egy, a szabadalmazott technológiákkal gyártott acél és vasöntvényeket bemutató mappát, amelyet a gyár jelentetett meg román és angol nyelven.
Önálló kötete: Formázó anyagok: szobrászat, kerámia, fémöntés, építészet (Szőcs Katalinnal, Kv. 2006).
(D. Gy.)