Teiszler Pál (Mezőfény, 1932. szept. 30. – 1988. jún. 8. Pharkirchen, Németország) – nyelvész. Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban végezte, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen 1955-ben szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet. Abban az évben az egyetem magyar nyelvészeti tanszékére nevezték ki gyakornoknak, 1957-től tanársegéd, 1960-tól a BBTE-n adjunktus, 1972-től docens.
Elsősorban fonológiát és általános nyelvészetet oktatott. Kutatási területe a nyelvjárástanhoz és a fonológiához kötődött. Bekapcsolódott a tanszék nyelvföldrajzi munkálataiba is, részt vett a moldvai csángó és a székely táji *nyelvatlasz ellenőrző és kiegészítő gyűjtésében, majd a Nagykároly környéki és a szamosháti nyelvjáráshoz tartozó falvakban végzett nyelvföldrajzi gyűjtést egy tervezett táji *nyelvatlasz előkészítéséhez. Ugyanilyen célból bejárta Balogh Dezsővel Marosvásárhely vidékének 130 faluját. Gyűjtéseiből csupán résztanulmányok és mutatványlapok jelentek meg: Észrevételek a szamosháti nyelvjárás hangrendszeréhez (NyIrK 1962/1); A sváb nyelvi alapréteg hatásáról Mezőfény tájnyelvében (Studia Universitatum Babeş et Bolyai 1958); Mutatvány a „Felső-Maros menti tájnyelvi atlasz”-ból (társszerző Balogh Dezső, Studia Univ. Babeş–Bolyai 1963); Mutatvány a Marosvásárhely vidéki tájnyelvi atlaszból (társszerző Balogh Dezső, in: Nyelvészeti tanulmányok. Buk. 1980).
Figyelmét mindenekelőtt a Nagykároly környéki sváb eredetű lakosság nyelvjárásának leírása kötötte le, e témakörben közölt tanulmányai: A mezőfényi földművelés szakszókincse (I–II. rész, MNyJ 1963, 1964); A mezőfényi tájnyelv hosszú mássalhangzóinak megrövidüléséről (NyIrK 1957); A mezőfényi tájnyelv kettőshangzói (NyIrK 1958). Az 1962-ben megvédett, majd könyv alakban is közzétett doktori értekezésének tárgya szintén a sváb eredetű, de már többé-kevésbé bihari magyar nyelvjárást beszélő lakosság tájszólása: A Nagykároly környéki magyar nyelvjárás magánhangzórendszere (Buk. 1973). A nyelvjárási hangrendszer leírásakor, a magyar nyelvtudomány eredményeire támaszkodva, főként a prágai fonológiai iskolának a romanisztikában kialakult elméletét és gyakorlatát követte, de átvette az amerikai deszkriptivistáktól a disztribucionális vizsgálat módszerét is: Adalékok a nyelvjárási rendszerek területi vonatkozásaihoz (NyIrK 1966); Egy nyelvjárási fonetikai leírás néhány szempontjáról (uo. 1969).
Több nyelvészeti kiadvány társszerzője, ill. -szerkesztője: A nyelv világa (társszerzők *Péntek János és Szabó Zoltán, Kv. 1973); Nyelvelméleti tanulmányok (társszerkesztő *Péntek János, Buk. 1975); Idegen szavak szótára I–II. (társszerkesztő Bakos Ferenc és *Péntek János, uo. 1979).
(M. L.)