Tuduka Oszkár (Székelyhíd, 1928. márc. 9.) – zenekritikus, közíró. Tanulmányait Nagyszalontán kezdte, majd a nagyváradi Szent László *Gimnáziumban folytatta, ahol 1946-ban érettségizett. 1948-ban beiratkozott a kolozsvári Gh. Dima Zeneművészeti Főiskola zenepedagógia szakára, amelyet három elvégzett év után egészségi okokból abbahagyott. A Bolyai Tudományegyetem Filológiai Karának magyar nyelv és irodalom szakán 1955-ben szerzett tanári oklevelet. 1956-tól 1988-ban történt nyugdíjazásáig Nagyváradon, a jelenleg Ady Endre nevét viselő középiskolában tanított magyar irodalmat. 1991–99 között az újrainduló római katolikus *gimnázium óraadó tanára, 1998-tól előadótanár a Partiumi Keresztyén Egyetemen.
Tanári pályáján lelkes támogatója volt az ifjúsági kultúrmozgalomnak, a diákszínjátszásnak. Alkalmi emlékünnepeket szervezett, irodalmi köröket irányított. Két tanártársával – Demkó Lászlóval és Moldován Margittal – elindította és irányította az 1970–75 között megjelent Diákszót.
Tanári munkája mellett, 1955 óta, rendszeres zenekritikusa a város zenei életének. Zenekritikai cikkei a helyi napilapban, alkalmi írásai az Utunkban és az Előrében jelentek meg. 1990 után kisebb tanulmányokat, irodalmi és művelődéstörténeti adalékokat közölt az Erdélyi Naplóban, Kelet–Nyugatban, Harangszóban, Keresztény Szóban.
Munkái: Szent László király alakja a zenében (in: Szent László emlékezete. Nv. 1992); Régi nagyváradi utcák és terek (in: Boldog Várad. Bp. 1992); 225 év az Orsolya zárdától az Ady Endre *Líceumig. In: Az Ady Endre *Líceum Emlékkönyve (társszerkesztő, Nv. 1997); Nagyvárad és egyházai az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején (in: Református Kalendárium. Nv. 2000).
Kéziratban lévő munkái: Ruzitska György zeneszerző és zenepedagógus pályája; Iványi Ödön írói és publicisztikai pályája.
Pap István: A zenekritika szolgálatában. Beszélgetés T. O.-ral. *Bihari Napló 2006. jan. 29.
(T. E.)