Ughy István (Székelykeresztúr, 1938. júl. 25.) – festőművész, grafikus. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végezte (1963). Előbb tanár volt, majd az 1970-es évek elejétől a székelykeresztúri városi múzeum munkatársa. Múzeumszervezői, kiállításrendezői, grafikusi feladatokat vállalt, elmélyülve néprajzi-régészeti témákban is. Jelentős szerepe volt a múzeumi képtár megteremtésében. Grafikusi vállalkozásai rendszerint múzeumi témákkal párosultak. Első ilyen jellegű munkája a Csontkarcolatok, porszaruk rajzai (Csíkszereda 1975). Benkő Elek tanulmányával és az ő pontozott-árnyalt rajzaival jelent meg a Székelykeresztúri kályhacsempék. 15–17. század című kiadvány (Buk. 1984). 1989-ben áttelepedett Magyarországra, ahol a pápai Gróf Eszterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum munkatársa lett. Ilon Gáborral közösen szerkesztett munkája A Kárpát-medence régészete (Bp. 1995) főiskolai tankönyv. Önálló festészeti munkái (Jelenkor, Golgota) emberi sorstragédiákat jelenítenek meg.
Márton Árpád: Fel kell fedezzük az univerzumot. *Hargita 1970. febr. 8.
(M. J.)