Ütő Lajos (Küküllődombó, 1885. aug. 20. – 1977. júl. 1. Székelykeresztúr) – unitárius egyházi író, lapszerkesztő. Középiskoláit Tordán, majd Kolozsváron az Unitárius Főgimnáziumban folytatta. Itt érettségizett 1904-ben; lelkészi oklevelet ugyanitt, az unitárius teológián szerzett, 1908-ban. 1908–10 között Tordán volt segédlelkész, ekkor szülőfaluja papjának választotta, itt szolgált 1924-ig. 1924–től Székelykeresztúr lelkésze majd esperese is volt 1953-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig.
Széles körű egyházi irodalmi munkásságot folytatott. 1910-től írásait rendszeresen közölte a dicsőszentmártoni Vármegyei Híradó, a Család és Iskola, Egyháztársadalom, Unitárius Egyház, Unitárius Közlöny, Unitárius Szószék. 1912-ben társszerkesztője volt az Egyháztársadalom c. lapnak, 1927-től 1939-ig szerkesztette az Unitárius Egyházat.
Művei: Az Úr így akarta (kisregény, Dicsőszentmárton 1914); Imakönyv bevonult katonák részére (uo. 1914); „Erős várunk nékünk az Isten” (imakönyv, uo. 1914); Ézsau és Jákob (társadalmi regény, uo. 1915); Megnyilatkozásunk helye (úrvacsoraosztási ágendák, Székelykeresztúr 1926); Myrtusok között. Esketési beszédek (uo. 1927); Bölcső mellett (keresztelési beszédek, uo. 1928); Nébó hegyén. Temetési beszédek (uo. 1936).
Nekrológ. *Keresztény Magvető 1977/4. – Ü. L. Unitárius Élet 1977/3.
(K. S.)