Vajda Ferenc (Farcád, 1865. márc. 23. – 1938. jan. 16. Székelyudvarhely) – református egyházi író. Középiskoláit a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, teológiai tanulmányait Nagyenyeden, Berlinben és Bonnban folytatta. 1902-től haláláig református lelkész volt Székelyudvarhelyen. Cikkeit a *Református Szemle (1911–29), a székelyudvarhelyi vár történetéről írott nagyobb tanulmányát a Székely Közélet (1929. febr. 12–26.) közölte. Népköltészeti gyűjteményét a KZST 1904-ben jutalmazta.
Művei: A Rákóczyak (Bp. 1890); Bethlen Gábor fejedelem (uo. 1894); Két püspök anyja (Kv. 1895); Kalászok az élet mezejéről (uo. 1895); A Rákóczy-fiúk vallásos nevelése (uo. 1901); A protestáns nép művelődésének jelentőségéről (uo. 1901); Az üdvösség ára (Székelyudvarhely 1903).
Nagy Károly püspök temetésén elmondott imája Jancsó Sándor Nagy Károly püspök emlékezete c. füzetében (Kv. 1922) jelent meg.
(S. Zs.)