Varga Gyula (Csombord, 1935. szept. 10.) – helytörténeti író. Középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte, majd történelem szakos tanári oklevelet szerzett a Bolyai Tudományegyetemen (1958). 1968-ig a torockói általános iskola tanára és a helyi múzeum igazgatója, ebben az időben rendszerezte és dolgozta fel a korábban összegyűlt és általa összegyűjtött anyagot, s hozta létre a ma is látható alapkiállítást. 1968-tól a Bethlen Kollégiumban tanított, nyugdíjazásáig (2000).
Cikkeit, tanulmányait főképp Torockó és vidéke tárgyköréből közölte, 1989 előtt a Művelődés, 1990 után az Enyedi Sion hasábjain. Társszerkesztője a Bethlen Kollégium 1995-ös Évkönyvének, amelyben Bethlen Gábor egyénisége c. tanulmánya is megjelent. Részt vett a Kollégium alapításának 325. évfordulójára kiadott Emlékkönyv szerkesztésében is.
Önálló kiadványai: A torockói vasbányászat és kohászat történetéből (Torockó 1991); Torockó társadalmának sajátosságai (Balatonfenyves 1991); Kőrösi Csoma Sándor emléke a Bethlen Kollégiumban (uo. 1997).
(D. Gy.)