Veégh Sándor (Aranymező, 1906. jún. 28. – 1977. márc. 17. Mv.) – irodalomtörténész, műfordító. Középiskolai tanulmányait Nagybányán és Csíkszeredában végezte, a Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. 1930-ban a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem bölcsészkarán végzett, 1934-ben doktorált. Román és francia nyelvet tanított Csíkszeredában, Marosvásárhelyen. A II. világháborúban katona volt. Hazatérve, 1945 után a marosvásárhelyi Kereskedelmi Középiskolában s óraadóként az OGYI-n tanított román nyelvet és irodalmat, majd a Tartományi Könyvtár munkatársa volt.
Irodalomtörténész-bibliográfusként elsőnek vette számba Petőfi költeményeinek román fordítóit és fordításait. Első írása 1932-ben jelent meg az Erdélyi Lapokban; közölt a Hitelben is (Kazinczy és a románok. 1942/5. 312–314). Későbbi cikkei az Utunk, a *Korunk és a Vörös Zászló hasábjain jelentek meg.
Műve: Petőfi a románoknál (bölcsészdoktori értekezés, Csíkszereda 1934).
Petőfi román műfordítás-irodalma. *Korunk 1957/12. – Dorothea Sasu-Zimmermann: Petőfi în literatura română. 1849–1973. Buk. 1980. 292.
(S. Zs.)