Vetró Artúr (Tv., 1919. aug. 30. – 1992. febr. 25. Kv.) – szobrász, műkritikus, ~ András apja. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Sidló Ferenc irányításával végezte (1938–44). Pályakezdése idején Medgyessy Ferenc útmutatásait hasznosította. 1948–82 között a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászat-tanára. Klasszikus fogantatású, emberközpontú műveivel jelentkezett országos és határokon túli tárlatokon. 1960-ban egy munkájával a Velencei Biennálén is részt vett. Nagyméretű Bolyai János-szobra a szárhegyi művésztáborban látható. Plasztikai művei mellett készített szénrajzokat és belső dekorációkat. Részt vett a kolozsvári *Állami Magyar Színház átépített előcsarnokának díszítésében (1963). Nagyszámú köztéri munkájában magyar és román értelmiségiek és történelmi személyiségek alakját mintázta meg: Eftimie Murgu (Tv.), Ady Endre (Nv.), George Coşbuc (Kv., Sétatér), Varga Katalin (Buk.), Dózsa György (uo.), Nicolae Bălcescu (Torda és Kv.), Bolyai János (Szárhegy, művésztábor és Buk.), Gorkij (Slănic Moldova), Nagy Imre (Csíkszereda).
Életében egyetlen önálló tárlata sem volt; fiával közösen is csupán egyszer, 1988-ban állított ki Kézdivásárhelyen. Csak évekkel halála után rendezte meg a kolozsvári Művészeti Múzeum első gyűjteményes kiállítását.
Gyakran írt portrévázlatokat pályatársairól, főképp az *Utunk és az *Igaz Szó számára, foglalkoztatták művészetelméleti kérdések is.
Murádin Jenő: V. A. *Új Élet 1974/19. – Jakobovits Miklós: Helyszín – Gondolatok az erdélyi képzőművészetről. Kv. 1993. – Fodor Sándor: V. A. gyűjteményes kiállítása elé. *A Hét 1999/45.
(M. J.)