Vodnár János (Borsabánya, 1929. szept. 10.) – kémiai szakíró. Középiskolai tanulmányait a máramarosszigeti Piarista Gimnáziumban kezdte 1941-ben, ugyanott, az államosítás utáni Magyar Vegyes Líceumban érettségizett 1949-ben. A Bolyai Tudományegyetem Kémia Karán szerzett oklevelet 1954-ben. Ugyanitt főgyakornok (1957-ig), majd részben már a BBTE-n tanársegéd (1957–63), adjunktus (1963–77), előadótanár (1977–90), majd nyugdíjazásáig (1995) egyetemi tanár; 1999-től nyugdíjasként óraadó tanár.
Tudományos kutatómunkájának eredménye közel 400 szakdolgozat (ebből 45 szabadalom), mintegy 150 kémiai szakcikk, 25 újítás, 11 kötet szakkönyv és 18 kötet egyetemi előadási jegyzet (ipari technológia, kémiai energetika, kohászat, építőanyag-ipar és élelmiszeripar).
1966-ban a BBTE-n a kémiai tudományok doktora címet nyerte el, doktori disszertációjának címe Oxidarea metalului prin iniţiere cu oxigen atomic. 1994-től a New York-i Tudományos Akadémia tagja, a Millennium Medal of Honor (1998), az International Cultural Diploma of Honor (1998), a Honorary Appoitment to the Research Board of Advisors (1998) kitüntetések, elismerések tulajdonosa. Alapító tagja az EME-nek és a Bolyai Társaságnak; 1998-tól az EMT Műszaki *Szemle szerkesztőbizottsági tagja. 2002-ben áttelepült Budapestre; ebben az évben a Gázabszorpciós készülékek c. munkájáért a *Genius Nemzetközi Találmányi Kiállításon díjat nyert.
Kötetei: Vegyipari alapfogalmak és műveletek (Kv. 1979); Kémiai kislexikon. I–II. (társszerzőkkel, Buk. 1981); Általános kémiai technológia. I–III. (Kv. 2000); Technológiai és áruismereti vizsgálatok (uo. 2006).
(G. D. – M. E.)