Willer József (Kecskemét, 1884. máj. 22. – 1972. dec. 29. Bp.) – köztisztviselő, politikus, lapszerkesztő, muzsikus. Budapesten végezte az egyetem jogi karát és a zeneiskolát. 1905–1907 között szülővárosa szolgálatában állt, ahol egy évig színházi karmesterként működött. 1908–1909-ben alispáni titkár, 1909-től vármegyei tanácsjegyző, 1913–19 között alpolgármester-helyettes Lugoson. A román hatalomátvétel után, mint esküt nem *tett tisztviselő, elvesztette köztisztviselői állását, ezután 1925-ig zenetanítással foglalkozott, s a Lugosi Dal- és Zeneegylet karmestere volt.
1922-ben Jakabffy Elemérrel és Sulyok Istvánnal megindította Lugoson a *Magyar Kisebbség c. nemzetpolitikai szemlét, amelynek megszűnéséig, 1942-ig munkatársa és névlegesen társszerkesztője maradt. 1925-ben a *Brassói Lapok c. napilap szerkesztőjévé és a Brassói Dalárda karnagyává szegődött.
Az 1926-os és 1927-es romániai választásokon Csík vármegyében parlamenti képviselővé választották. Az *OMP Bukarestben felállított pártirodájának vezetője lett. Később (1936–38) is biztos mandátumot garantáló kerületekben indították a parlamenti választásokon, mivel román nyelvtudásával a magyar érdekekért bátran síkra szálló, okosan és szellemesen érvelő, vitaképes képviselőnek bizonyult. Főtitkárként és képviselőként egyaránt példás buzgalommal és lelkiismeretességgel látta el felelősségteljes feladatát. A nehéz körülmények, a sorozatos akadályok dacára elszántan védte a magyar intézményeket, a közösségek és magánszemélyek érdekeit és így sérelmek özönét sikerült orvosolnia. A váltakozó létszámú alkalmazottat foglalkoztató pártiroda feladatai közé tartozott az egyének ügyeinek intézése, problémáinak – állás, nyugdíj, nyelvvizsga, iskolaválasztás stb. – megoldása is. Bethlen György bizalmas híve és munkatársa volt. 12 év alatt közel 300 levelet, tudósítást küldött az *OMP elnökének a bukaresti politikai „boszorkánykonyhából”, „összeszövődésekről és széthúzásokról, kormányalakítási szándékokról és bukásokról, a mindennapi kijárásokról, anyagi gondokról stb.
1938-ban visszavonult a politikai életből, visszaköltözött Lugosra, ahol zeneoktatással biztosította megélhetését. Zenepedagógiai tevékenysége során növendéke volt számos, az élvonalba emelkedett kiváló művész és tudós: Traian Grozăvescu, Zeno Vancea, Teller Ede, Balogh Ferenc, Neumann Mária, Franz Metz, Udvardy Zoltán stb.
Hamvait Lugoson helyezték örök nyugalomra 1973. febr. 16-án.
Önálló kiadásban is megjelent parlamenti beszédei: Küzdelem a nemzetkisebbségek nyelvhasználatáért. Kamarai beszéde a közigazgatási javaslat általános vitájában az 1936. febr. 25-i ülésen (Lugos 1936); A *Magyar Párt megnyilatkozása a törvényhozás előtt. Beszéde a felirati vitában a kamara 1936. nov. 25-én tartott ülésén (uo. 1936).
(Sz. J.)