Xántus János (Marosillye, 1888 – 1962. nov. 1. Kv.) – geológiai és földrajzi szakíró, *Xántusné Paull Aranka férje, ~ János (1917) apja. Középiskoláit Déván végezte, a kolozsvári egyetemen szerzett földrajz–földtani szakképesítést. Ugyanitt volt tanársegéd is, majd középiskolai tanár. Mailáth püspök felkérésére részt vett a kolozsvári Marianum Leánygimnázium létrehozásában, amelynek tanára, később (nyugdíjazásáig) igazgatója is volt.
Földtani kutatásokat a Nagy-Bihar-hegységben, a Déli-Kárpátokban és a Radnai-havasokban végzett, de eljutott Izland szigetére is, itteni kutatásainak eredményeit Izland felszíni formáinak leírása címmel közölte. Különnyomatban is megjelent fontosabb tanulmányai: A forgószelekről és az erdélyi tornádókról (Kv. 1913); A nagyekemezői gáz égése (Erdély 1934/4); A nagyekemezői földgázrobbanás (A Földgömb 1935/3).
Több középiskolai tankönyvet írt: Európa földrajza (Kv. 1924; újabb kiadása uo. 1934); Románia földrajza (uo. 1947); Földrajz. Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália (*Xántusné Paull Arankával, uo. 1924). Fiával közös kötetei: Erdély bányakincsei és energiaforrásai (uo. 1945); Románia földrajzi zsebkönyve (uo. 1948).
(D. Gy.)