Záray Jenő (Arad, 1881. aug. 27. – 1948. ápr. 27. uo.) – elbeszélő, közíró. Aradon érettségizett, majd Budapesten elvégezte a tudományegyetem Filozófia Fakultását (1903); azzal egy időben vívó- és tornatanári képesítést is szerzett, s elvégzett egy tűzoltó tanfolyamot is. Egyetem után rövid ideig újságíró volt az Aradi Közlönynél, majd Pécsre hívták tanárnak. 1908-tól az I. világháború kitöréséig azonban már újra az aradi polgári fiúiskolában magyar nyelv- és irodalom, valamint testnevelés-tanár, ugyanakkor az aradi önkéntes tűzoltók parancsnoka, a Kölcsey Egyesület, a turista egylet, a vadásztársaság és az országos tanáregyesület vezetőségi tagja. A két világháború között Arad tűzrendészeti felügyelője. Számos aradi lapban közölte turisztikai, etnográfiai, történelmi témájú írásait.
Főbb művei: Magyar helyesírástan (Bp. 1905); Az ezredes leánya és egyéb elbeszélések (uo. 1908); Aradi útmutató, különös tekintettel az 1909. szeptember hó 9-én tartandó Kossuth-szobor leleplezési ünnepélyére (Arad 1909); Konstantinápoly (Bp. 1910); A tűzrendészet kézikönyve (Arad 1931); Tűzoltósági gyakorlati szabályzatok zsebkönyve, különös tekintettel a román vezényszókra (uo. é. n.); Száz év az emberi élet- és vagyonmentésben. Arad régi tüzei és árvizei 1550–1834. (uo. 1934); A „Corpul Pompierilor Voluntari din Arad” története. 1834–1934 (uo. 1934); Turisták évkönyve. I. (uo. 1935–36); Arad város és Arad megye turista kalauza (uo. 1936); A Maros és a Sztrigy völgyében (?); A természetjárás apostola (Czárán Gyula születésének 90. évfordulójára, uo. 1936).
Puskel Péter: A Záray-trió. In: Arad – marad (Arad 1997. 81–82).
(U. J.)