Zathureczky Gyula (Öszény, 1907. júl. 5. – 1987. jún. 6. München) – publicista, szerkesztő. Jogi végzettségét Debrecenben és Budapesten szerezte. 1927-ben a Tiszántúli Hírlapnál kezdte újságírói pályáját, majd 1928-tól az MTI munkatársa lett, ugyanakkor fővárosi lapoknak is dolgozott. Már akkor figyelemmel kísérte és népszerűsítette az erdélyi közélet eseményeit, a fiatal írók jelentkezését. Cikkei e tárgykörből összegyűjtve Erdély, amióta másképp hívják cím alatt jelentek meg (Bp. 1939). 1938-tól a Függetlenség külpolitikai rovatvezetője, 1940-től több kormánylap berlini tudósítója, a Pester Lloyd munkatársa. 1940 őszétől Kolozsváron folytatta újságírói pályáját. Az Erdélyi Magyar Újságíró Szövetség elnöke; 1941–44 márciusa között főszerkesztője az Ellenzéknek, amely ebben az időszakban a háborús hangulatkeltéssel szemben objektív tájékoztatásra törekedett, olyannyira, hogy a hitleri sajtófőnökség többször követelt helyreigazítást „antantbarát”-nak minősített közleményei miatt. 1944 augusztusától az Esti Magyarország munkatársa. Több cikke, tanulmánya jelent meg a Hitelben is (A magyar szellem forradalma. 1942/7; A magyar nemzetiségi politika. 1942/8; bírálata Pukánszky Béla Erdélyi szászok és magyarok és Bárdossy László Magyar politika a mohácsi vész után c. könyvéről, 1943/2, ill. 1944/2). 1943-ban behívták katonának, 1945 januárjában esett szovjet fogságba Budapest ostrománál. 1947-ben szabadult. (1954-ben Rómában megjelent, Az úton végig kell menni c. könyvében elsőnek ad képet a szovjet hadifogságról.) 1948-ban Németországba távozott, előbb a salzburgi, 1950-től az innsbrucki német *rádió, 1951–72 között (Újházi Miklós néven) a Szabad Európa *Rádió munkatársa; közben 1949–50-ben a Hungária c. lap főmunkatársa; 1950–55 között közreműködött az Erdélyi Magyar Sajtószemle, 1979–87 között a Hadak Útja c. lapok szerkesztésében. Az emigrációban gyakran emelte fel szavát elhagyott hazája ügyéért: 1949-ben a Mindszenty-per elítéltjeinek védelmében megjelentetett Kiáltvány egyik aláírója, Kiáltás Erdélyért c. 1978-as cikkében (a Lármafa c. emigráns lapban) Király Károly nyugaton közzétett politikai memorandumára reagált.
Kötetei: Erdély, amióta másképp hívják (Bp. 1939. Újrakiadása, Turcsány Péter utószavával, uo. 2004 = Revízió sorozat); Erdély magyarsága az impériumváltozás óta (Pécs 1947); Az úton végig kell menni (emlékezések, Róma 1954); Elszakított magyarság (Bp. 1956); Der Volksaufstand in Ungarn (Köln 1957); Mit dem Augen eines Protestanten (uo. 1962); Die siebenbürgische Frage (Kovách Aladárral, München 1965); Transsylvania, Citadel of The West (New York 1965).
(D. Gy.)