Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya, a Kriterion Könyvkiadó és a Kolozsvár Társaság szeretettel meghív minden érdeklődőt Nagy Borbála: A huszadik század csigahéjban c. kötet bemutatójára 2025. március 11-én 18 órától az EME Rhédey utcai székházába.
A kötetről beszélget:
Egyed Emese, irodalomtörténész
Gaal György, a kötet gondozója
Teodorescu Nagy Réka, a szerző lánya.
Az esemény moderátora: H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója.
Gaal György, a kötet gondozója
Teodorescu Nagy Réka, a szerző lánya.
Az esemény moderátora: H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója.
„Egy nagy késéssel, a szerző halála után harminc évvel megjelenő életírást vesz kezébe az olvasó. A szerző Nagy Borbála, egy díjnyertes és egy sikerrel bemutatott színdarab, valamint eddig megjelent nyolc regény alkotója, vérbeli, szenvedélyes tollforgató, aki azonban – úgy tűnik – nem nyert bebocsátt atást az irodalmi panteonba. Ezútt al emlékíróként jelentkezik, egy olyan korszakot örökít meg egyéni szempontból, amely tele volt világrengető eseményekkel: a XX. századot. S ezzel beilleszkedik az erdélyi memoárírók sorába.
[…]
Arra nincsen „szabály”, hogy mikor kell vagy szabad megírni az élettörténetet. Rendszerint akkor ragadnak tollat a szerzők, amikor már úgy érzik, hogy életük nagy része mögöttük van, már nagy eseményre nem számíthatnak, s még erőt éreznek magukban az összegzésre, a visszaemlékezésre. Kötetünk szerzője élete 86. évében frappánsan állapítja meg: „Miközben most megpróbáltam leírni a múltat, rájöttem, hogy az önéletrajz írása valójában az a szakasza az életnek, amikor már semmi sincs belőle, csak az agykéregben, és az embernek össze kell szednie a cserepeket, hogy önmagát is meggyőzze. Csakugyan volt… csakugyan élt.”
[…]
Arra nincsen „szabály”, hogy mikor kell vagy szabad megírni az élettörténetet. Rendszerint akkor ragadnak tollat a szerzők, amikor már úgy érzik, hogy életük nagy része mögöttük van, már nagy eseményre nem számíthatnak, s még erőt éreznek magukban az összegzésre, a visszaemlékezésre. Kötetünk szerzője élete 86. évében frappánsan állapítja meg: „Miközben most megpróbáltam leírni a múltat, rájöttem, hogy az önéletrajz írása valójában az a szakasza az életnek, amikor már semmi sincs belőle, csak az agykéregben, és az embernek össze kell szednie a cserepeket, hogy önmagát is meggyőzze. Csakugyan volt… csakugyan élt.”
(részletek Gaal György bevezető tanulmányából)